21.rész

Minél előbb szabadulni szerettem volna iskolámból, ezért megkértem Zsombit, hogy minél hamarabb induljunk el. Nem mentünk messzire csak az iskolánk mögötti játszira. Régi, megszokott helye volt ez az osztályomnak, tanítás után sokszor idejöttünk, mielőtt még hazamentünk volna. Valószínűleg sosem jövök már ide az osztályommal. Leültünk egy padra, és elmeséltem neki mindent.
Szerencsére ő megértett és bízott bennem, talán ő volt az egyetlen. Történetem elregélése után csönd következett, majd egy kérdéssel folytattam:
-Nos?! Szerinted mit kéne tennem?-kérdőn felvontam egyik szemöldökömet.
-Az iskolával , Biával vagy a szüleiddel kapcsolatban?
-Mindegyiket meg kellene oldanom, de a szüleimmel való viszonyom megromlása bánt a legjobban.-feleltem.
-Akkor arra találjunk megoldást elsőként. Szerintem egyszerűen ülj le velük beszélgetni. Ez egy nagyon régi dolog, amin összevesztetek. Nem hiszem, hogy ennyi év után csak most merült volna fel bennük a rossz gondolat.-fejtette ki véleményét.
-Azt mondod ennyi elég lesz?
-Talán. Mást úgysem tudsz tenni. Ők a szüleid, a családod... Ebből a Biás ügyből mennyit tudnak?
-Nem sok mindent.. Amióta összevesztem anyával, konkrétan semmit sem beszéltem velük,
-Ez így nagyon nem jó. Figyelj beszélj velük a lehető legőszintébben!
-Rendben. Megpróbálom, remélem ennyi elég lesz, mert mást tényleg nem nagyon tudok tenni.-fogadtam meg barátom tanácsát.- Az iskolával mit csináljak? Ma megtudják, hogy kirúgtak, iszonyat mérgesek lesznek és újra össze fogunk veszni. A baj még az lesz, hogy meg is fogom őket érteni. Szegényeknek van egy lányuk, aki a testvére halálért felelős, majd egy rablást is rágyanúsítanak, ezután kirúgják az iskolájából. Én sem ilyen gyereket szeretnék magamnak,
-Ezt nem így kell felfogni. Én bízok benne, hogy sikerült. Tudod mindig is úgy gondoltam, hogy az ember életében minden rosszat egy jó követi, majd megint egy rossz, utána egy jó és így tovább. Egy megállíthatatlan körforgásban. Számításaim szerint ezek után jó fog következni!-nevetett fel.
Én csak egy magamra erőltetett mosollyal az arcomon bólintottam.
-Biával mi a helyzet?-kérdezte.-Ötleted sincsen, hogy merre lehet vagy, hogy éppen mi oka volt a rablásra?
-Nem tudom. Sokat gondolkoztam rajta persze, de megoldásra sosem jutottam. Biáék elég gazdag család, nem gondolnám, hogy ha bármire szüksége lett volna, azt ne adták volna meg neki a szülei.
-Igen. Ez igaz.-értett velem egyet.
-Van egy ötletem, hogy hol lehet, de nos.... talán nevetni fogsz...-mondtam félve.
-Mondd!
-Moszkva.