22.fejezet

-Moszkva??-kérdezte meglepetten.-Miért pont Moszkva?
-Bia nagyon szereti Moszkvát. Mindig is a hidegebb időjárást kedvelte, illetve nagyon régóta szerette volna élőben is látni a Kreml-t. Másra nem tudok gondolni.
-És most mit akarsz tenni? Moszkvába repülni?
-Nem. Kell lennie valamilyen nyomnak, vagy bárminek, amivel támpontot ad, hogy hol lehet. Csak egyenlőre nem tudom még, hogy hol keressem.
-Akkor sok sikert. Bocs, de most nekem mennem kell gitár órámra.-áll fel ezekkel a szavakkal.
-Oké. Persze, menj csak. Mindent köszönök. Azt hiszen te vagy az egyetlen, aki még mellettem áll.
Biccentett egyet a fejével majd elment.
Izgatott voltam már nagyon a szüleimmel való beszélgetés gondolata miatt , így minél előbb le akartam tudni.
Siettem a hazafelé vezető úton. Mikor beléptem a házunkba, még csak apa volt itthon. Láttam rajta, hogy nagyon mérges, először azt hittem, hogy valamilyen munka van az ügyben. Ám aztán odajött hozzám, nem szólt egy szót sem csak az arcom elé nyújtott egy lapot. Ó, igen. Tehát abból a papírból, -amit az igazgató is hasonló mozdulatokkal mutatott meg nekem- több példány is van. Az egyik éppen édesapám kezében volt,
-Igen tudom.-szóltam halkan.
-Mikor megláttam nagyon dühös lettem!-kezdte- Aztán gondolkodtam és tudom, hogy sosem tennél olyat ami miatt kicsapnának. Mindig is jól tanultál, jól is viselkedtél, tehát halljam, mi az oka ennek a papírnak?-megfogta a kezem és leültünk a nappaliban a kanapéra.
Elmeséltem az egész történetet töviről-hegyire, semmi részletet nem hagytam ki.
Apa bízott bennem. Elhitt nekem mindent. Azt mondta támogat mindenben.
-Azt ugye tudod, hogy nem mehetsz Moszkvába?-kérdezte, miután végighallgatott.
-Persze, nem is akarok. Kell lennie valami nyomnak, ami segít nekem, hogy megtaláljam.
Ekkor hazaért anya is. Jó volt úgy beszélni, hogy tudtam kettő az egy ellen-nel indítunk.  Tehát mi ketten apával, velünk szemben pedig anya.
Apával felváltva meséltük el a történteket. Ő nem tűnt olyan bizalmasnak, mint apa. Sok kételye volt... De mindent megmagyaráztunk.
-És mi lesz az iskolával kicsim?-kérdezte aggódva.
-Kirúgtak..-kezdtem beszélni, de ő közbevágott.
-Igen, ezzel tisztában vagyok, de tovább?
-Tudom. Ebbe az iskolába már esélytelen, hogy visszamenjek. Egyrészt mert kirúgtak.. meg már senkivel se lenne olyan a kapcsolatom, mint amilyen ezelőtt volt.
-Bia ezt előre kitervelte, direkt csinálta vajon, vagy puszta véletlen, hogy az ő cselekedetével az egész iskolai életedet és a baráti kapcsolataidat tönkretette?
-Ezek nem voltak barátságok... Az igazi barátok nem hittek volna holmi szóbeszédnek.
Csönd honolt a szobában. Valószínűleg mind a ketten egyetértettek velem.
-Nos én felmegyek a szobámba.-mondtam, majd így is tettem.
A következő egy órában olvastam egy nagyon izgalmas könyvet, ami teljesen elterelte figyelmemet a mai napról. Közben zenét hallgattam, mert az mindig segít és minden bajra gyógyír. Ekkor jött be gyors léptekkel édesanyám...

Anya: Mióta csak hazajöttem a lányomon jár az agyam. Mindig nagyon büszkék voltunk rá, hisz minden okunk meg volt rá. Egyedül az az egy múltbéli hibája van, de azt már nem lehet jóvá tenni. Én bízok benne, hogy tényleg nincs semmi köze ehhez a dologhoz, nem ilyennek ismerem én őt. Bár a barátnőjéről, Biáról sem gondoltam volna ezt..
Fárasztó napom volt.. Semmi kedvem nem volt se elmosogatni a koszos edényeket, se mosni a piszkos ruhákat. Ám később végül csak vettem erőt magamon. Utána kezembe vettem pihenés képpen kedvenc magazinomat, mikor egy cikknél figyelmes lettem valamire. "Nagyvárosi látogatóban" című cikkben éppen Moszkvát mutatták be. Tova lapoztam volna, ám észrevettem egy kis papírt két lap között a moszkvai cikknél. Össze volt hajtogatva, rajta egy különleges ábra..
                                   K
Talán kis k betűt ábrázolt vagy egy r-et legbelül.
Széthajtogattam a díszes betűvel ellátott lapot.

              „Figyeld e helyet merre jársz, itt utamban megtalálsz!”

Egyből felmentem Kitti szobájába, tudtam, hogy valamilyen ilyen jelre várt ő!

Anya bejött a szobámba csak annyit, mondott, hogy újságban találta egy moszkvai cikknél.
Egyetlen egy mondtad szerepelt rajta, mégis beigazolta feltevésemet. Gyanúm nem volt alaptalan: Moszkvában kell lennie.
"Figyeld-e helyet merre jársz"- úgy gondolom itt a moszkvai cikkre utal. Anya itt járt az újságban, erre a helyre gondol, hogy figyeljünk rá!
"itt utamban megtalálsz!"-ez meg tényleg egyértelmű! Felhívta figyelmünket a városra, a mondat első részében, majd a másodikban pedig tudtunkra adja, hogy itt őt megtaláljuk.
Anyával együtt elemeztük a mondatot, bár mindkettőnknek nyilvánvaló volt a burkolt jelentés.
Ezt az üzenetet nekünk hagyta, nemcsak nekem, hanem szüleimnek is. Miért tőlünk várja, hogy a keresésére induljunk? Miért nem a szüleit kérte meg erre a feladatra? De egyáltalán mi oka volt arra, hogy egyedül elinduljon a messziségbe? Ha egyáltalán egyedül volt..