15.rész

Ott álltam az ajtónkban, kezemben a levéllel. Végül nekikezdtem:

Kedves Kitti!                                                                                                                                  Az elmúlt napokban tudom nem éppen volt felhőtlen a kapcsolatunk. De szeretnék úgy              elmenni, hogy tudd nekem nagyon fontos voltál, és az is maradsz. Nem szeretnék haraggal        elválni. Mindent töröltem, hogy eltudjatok felejteni, mintha nem is lettem volna. Nem tudja          senki, hogy hova megyek, majd megtudjátok időben. 

                                                                  °°~ °° Ég Veled: Bia.°°~°°

Első kérdés mely megfogalmazódott bennem, hogy hova mehet.
Ledőltem az ágyamra és gondolkoztam. Eszembe jutott minden emlék, mint például még kisebb korunkban, alsóban az osztálybulik. Karácsonyi buli, farsangi buli. Ekkor bekapcsoltam a gépem, mert emlékeztem, hogy vannak régi videóim. Meg is találtam ezeket. Az akkori nagy slágerekre táncoltunk, voltak különféle versenyek is. Az egyik nagyon tetszett: táncverseny volt újságpapíron, mikor egyre kisebbre kell hajtogatni a papírt. Végül az én hátamon volt Bia és úgy próbáltam táncolni. A végén egy nagyot estünk. Nagyot nevettünk. Ezt még most is megmosolyogtam. Egy következő videón a lányok tánca volt. Emlékszem feladatunk volt nekünk is és a fiúknak is egy-egy külön táncot kitalálnunk. Nagyon jó volt! A fiúk egy jellegzetes laza táncot adtak elő míg mi egy kecses mozdulatsorból állót. Azt hiszem ez 5.-ben volt. Most az 1.-ős videónk következett itt az elsős-avató volt. Milyen aranyosak voltunk. Annyira megváltoztunk és nem csak külsőleg hanem belsőleg is éppúgy. Videókból ennyi volt, illetve még egy összevágás volt az első 5 évünkről. Az is nagyon aranyos videó volt. És akkor a képek. Volt vagy 30 darab az elsős farsangról, vagy 80-90 darab az osztálykirándulásról ami az Állatkertben volt, másodikos évnyitó, ahol páran mondtunk az osztályból verset... és így tovább, rengeteg kép. A végére már teljesen elfáradtam. Tovább néztem a képeket. Ekkor hallottam, hogy csörren a zár, anya jött haza. Lehivatott majd elkezdte a mondandóját.
-Sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszel.. Én mindig egy becsületes lánynak neveltelek. Az, hogy meglógsz a suliból az egyik legszégyenletesebb dolog amit egy tanuló megtehet. Már csak arra vagyok kíváncsi vajon mi lehetett olyan nagyon fontos? Elfelejtettél tanulni? Nem! Ezt nem mondhatod mert ma délután bementem az osztályfőnöködhöz. Ő pedig tudja, ha nagy témazárókat írtok. Ma nem volt egy sem! Válaszolj hát, hogy hol voltál ma!!!
-Én csak Bia miatt jöttem el...-válaszoltam remegő hangon.
-Bia miatt ez érdekes. Hiszen ő ma volt iskolában!
-Micsoda?! Ő ma nem ment, ezért is jöttem el mert tudtam, hogy...-nem tudtam végig mondani mert anya közbe vágott, pontosabban pofon vágott.
-Már megint hazudsz mondjad? Hol tanultad ezt a viselkedést? Én szégyeltem ezt a viselkedést helyetted! Mert gondolom téged egyáltalán nem izgat, hogy a tanárok, hogy néznek rád. Azt is tudom, hogy a portásnak is hazudtál, és még engem is belekevertél! Látod testvéred, Réka sosem tett volna ilyet, ha szegény drágám még élne. De volt egy olyan önző testvére, hogy elvesztettük őt miattad! Te vagy érte a felelős!
-Én?! De..hát. Tudod, hogy véletlen baleset volt...nem én..-vágtam közbe remegő hangon.
-Még bele is szólsz? Ellenzed? Te is jól tudod, hogy ez mind a te hibád! Ki másé lett volna. És hogy miért mondtuk azt a rendőröknek, hogy véletlen volt? Mert nem akartuk, hogy téged okoljanak, mert ezáltal mi kerültünk volna bajba! De több eszünk volt annál, hogy megmondjuk ki volt igazából a hibás! De tudd én ezt soha nem felejtem el. Örökre utálni foglak, és a mai esettel csak megbizonyosodtam róla, hogy te voltál a selejtes. Mennyivel szebb életünk lenne ha Réka élne és ő lenne itt most. Te egy haszontalan, önző és semmirekellő ember vagy!-ezzel elviharzott. Levegő után kapni is alig tudtam.
Eddig mindig én okoltam magamat a baleset miatt és ő nyugtatott, hogy én nem tehetek semmiről. Nem tudom, hogy mi történt, de nagyon szíven ütött és kimondhatatlanul fáj...

14.rész

Először elképzelni se tudtam, hogy mi lehet ez. Arra gondoltam, hogy lehet direkt zárta be az ajtót előttem Tibi, és majd fenyegetőzni akar meg egyebek. Szerencsére nem ezt történt. Ugyanis elment az áram. Ez sem volt valami biztató. Odaálltam az ablak elé és csak néztem a zuhogó esőt. Máskor mindig megnyugtat ha sokáig nézem, most csak egyre jobban felidegesített.

Ekkor csörgött Tibi telefonja. 

-Bia az.-mondta meglepetten. Erre kíváncsian felé fordultam. 

-Szia Drágám. Van valami baj? Akkor jó! Persze menj csak! Szia.Szia.-és letette a telefont.

-Nos?-kérdeztem felvont szemöldökkel mert éreztem, hogy most lebukott Bia és hinni fog nekem Tibi.

-Igazad volt.-tudtam!- Bia azt mondta, hogy megbeszélte veled, hogy ma délután átmegy hozzátok és csajos délutánotok lesz. Nem hiszem el, hogy hazudott!

-Én megmondtam előre, hogy ez lesz. Már csak két kérdésem van, miért pont most telefonált mikor még teljesen suli idő van, és hol lehet most, illetve hol lesz?! Ekkor világos lett a nappaliban és mindenhol. Visszajött az áram. Végre egy jó dolog. Úgy éreztem most haza kéne indulnom. De valahogy nem tudtam elindulni. Végül vettem erőt magamon én elindultam. Jól esett egy kis friss levegő. Gondoltam nekem úgyis mindegy. Hazamegyek. Otthon nem volt senki. A postaládában egy levél várt. Egyből feltéptem a levelet és elsőnek a feladóját néztem meg. Persze nem írta alá a nevét, csak egy szárított rózsa volt odaragasztva. Egyetlenegy tüskével. És annyi volt pici betűvel a lap aljára írva: 

                             "Nincsen rózsa tüske nélkül" 

A levél tartalma még hátra volt. 

13.rész


Hétfő:

Érdekesnek gondoltam. Nem tévedtem.
Mikor bementem a suliba éreztem magamon a sok lenéző pillantást, és a sutyorgásokat ahogy elhaladtam a folyosón.
Az osztályba beérve odajött hozzám Geri, nem szólt semmit csak a telóját elém tartotta. A facebook volt megnyitva, a "képünknél". Bia írt egy kommentet. Nem volt világos, hogy mit akart ezzel elérni, illetve mondani, nekem csak annyi jött le, hogy nagyon sajnálja, feltörték a face-t, ő nem tehet róla. Nem mondott újat ezzel. De mégis volt ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt mikor körbenéztem nem láttam sehol Biát.  És hopp ekkor világos lett a telefonom. Egy SMS.

Nagyon sajnálom még egyszer, s ezerszer. Tudom ez pusztába kiáltott szó, de nekem ebből vége. Babóca...

Babóca... Még régen alsós korunkban hívtam őt így. Ezen elmerengtem. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem a múlt, nagyon is a jelen, de a jövő. Félek tőle mi fog még történni. Mert most valami fog érzem. Kaptam a táskámat és kirohantam a teremből. Pechemre már becsöngettek, sehol egy árva lélek. Éppen megúsztam ugyanis egy tanárral se találkoztam össze, de az aulában, a kijáraton megállított a portás
-Hova olyan sietősen? Csak nem meglóg egy óráról?-kérdezte
-Nem dehogyis lógok meg!-hazudtam! nem hiszem el
-Akkor meg hova siet? Kint hideg van! Nehogy kimenjen ebben az egy szál felsőben!-tényleg észre sem vettem, hogy a kabátom fent maradt.
-Ó, nem. Éppen történelem órám lesz, és hoztam bemutatni egy érdekes könyvet a 16.századról, tudja a török időkről! Megígértem a tanár úrnak, hogy elhozom. De reggel elfelejtettem és anyukám most hozta, szólt hogy menjek ki. Egy perc és itt is vagyok!- ezért én még nagyon ki fogok kapni.
-Kivel van órád?-kérdezte nagy, tágra nyílt szemekkel.
-Márta tanárnővel-válaszoltam. Ez tulajdonképpen igaz is, mert van ma töri órám, csak nem pont az első.
-Ha jól látom neki most az 5.c osztályosokkal van órája. Te ebbe az osztályba jársz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze.-Mondtam kissé bizonytalanul.
-Hm.Pedig idősebbnek néztelek.. ááá. de a mai gyerekekről már a fene se tudja megmondani hány évesek. Bezzeg a mi időnkben! Hidd el nekem édes lányom, addig örülj míg gyerek vagy.-kezdett nekem mesélni..
-Értem.Elhiszem. De én most már mennék...-próbáltam volna közbeszólni,
-És már 5. osztályban a 16.századról tanultok? Hm.ez különös. Az én időmben csak 7.ben tanultunk erről részletesen.-folytatta a mesélést.
-Hát mi most kezdjük. De akkor én megyek is...-és kisurrantam. Halottam, hogy a portás még utánam kiabált, hogy majd adjam neki is oda a könyvet. Én erre nem is válaszoltam.
Mikor kellő távolságba kerültem, elég messze a sulitól, elkezdtem gondolkozni, hogy tulajdonképpen miért is szöktem el. Elővettem a telefonom, gondoltam felhívom Biát, hátha sikerül. Mikor éppen nyitottam volna föl a zár alól, pittyegett, hogy lemerült. Ezt nem hiszem el!!!! Pont a legjobbkor. Már ezen nagyon felhúztam magam, és erre még rátett az eső is, hiszen mikor kell elkezdenie esni?! Most.
További lehetőségeken gondolkoztam. Csak egyre tudtam gondolni. Meg kell találnom Biát. Elmegyek a házukhoz, de van egy olyan érzésem, hogy ott sem fogom megtalálni. Felszálltam a villamosra. Jött az ellenőr, de nem izgatott hiszen van bérletem. Veszem elő mikor hozzám ér. Ekkor, pontosan ebben a pillanatban eszembe jut, hogy anya tegnap este kirakta a nappaliba az új bérletemet, mert az előző lejárt. Én még elmentem vacsorázni és elfelejtettem berakni az újat! Ezt a pechet! Persze ez ellenőr nem fogadott el semmilyen kifogást. Ugyan miért is fogadná el?! Már a villamosra való felszálláskor éreztem, hogy nincs valami rendben. Persze, hogy nem volt. A járműn csak öreg nénik és bácsik utaztak. Meg is jegyezte az ellenőr: -Te eltévedtél? Neked nem iskolában a helyed?-kérdezte tőlem gyanúsan.
            -Nem tévedtem el. Csak beteg lettem és az osztályfőnököm hazaküldött.-válaszoltam frappánsan.
            -Ahhhha- nyomta meg feltűnően hosszan a h betűt. És ezzel arrébb ment. Megkaptam a cédulát, amit majd be kell fizetni. Ezen is csak jól felhúztam magam. Észrevettem, hogy nagyon megéheztem. Előkotortam a táskámból a tízóraimat. Míg elsétáltam Biáék háza elé pont megettem a kis szendvicsemet. Legalább már nem voltam éhes. Mikor a ház elé értem még nem is gondoltam, hogy mire számítsak ha majd bemegyek. Becsöngettem. Nem jött ki senki. Még egyszer... Most sem. Már éppen indultam volna visszafelé míg végre az apukája ajtót nyitott, közben telefonált így szó nélkül csak betessékelt az ajtón. Végre letette a telefont.
-Szia Kitti! Jól érzem, hogy valami baj van?-kérdezte aggódva
-Ez ennyire látszik?
-Gondolom normális esetben nem jöttél volna el a suliból miközben Biával vagy nem?-mondjuk logikusan hangzott.
-Igen ez így van. Nos,-akkor térjünk a tárgyra-Bia hol van most?-kérdeztem és csak reménykedtem, hogy nem azt fogja válaszolni:
-Hát a suliban hol máshol lenne?-igen, ettől féltem.
-Ő nincs ott.-vettem egy nagy levegőt és folytattam, meg sem várva, hogy mit szól erre Bia apukája-Történt pár napja egy dolog, amin nagyon erősen összevesztünk Biával, soha nem vesztünk még így össze. A részletek nem fontosak.
-De azok! Mondj el mindent légyszíves Kitti!-szólt közbe Tibi (mint közben eszembe jutott a neve)
-Persze majd azokat is elmondom,most csak felvázolom az ügyet. Szóval Biától kaptam ma egy Sms-t mi nagyon arra utalt, hogy valahol nagyon rossz helyen van.
-Rossz helyen?? Az én kislányom?-kérdezte felugorva.
-Igen..-mondtam félve
-Tudom! Tudom! Most elárultad magad Kitti, hogy milyen barátnő is vagy valójában! Takarodj innen!-szólt rám erélyesen.
-De miért? Én azért jöttem, hogy segítsek. Nem rosszat akarok!-próbáltam meggyőzni, de lehetetlen volt, nem is értem mivel árultam el magam?!
-Összevesztetek, és hogy rossz színben hozd elő idejössz és kitalálsz mindenfélét. Nem hiszek! Az én lányom sokkal okosabb annál, hogy meglógjon az iskolából, mint te, és belemenjen valami hülyeségbe. Most azonnal szólok is az édesanyádnak, hogy megszöktél!
-De ne! Kérem. Hallgasson végig!-kérleltem, de hiába.
-Épp eleget hallottam. Elég volt. Én magam vittem el az iskolába Biát!-közben tárcsázott:

-Halló?! Igen itt Bia apja, Tibi. Nos, a lánya nincsen az iskolában. Itt van nálunk. Nem tudom ezt kérdezze majd meg tőle. Persze. Nincs mit. Viszlát.

-Akkor most visszaviszlek a suliba.Nem tudom, hogyan fogod kimagyarázni  de ez már nem az én bajom. Egyébként ha engem kérdezel otthon se lesz könnyű dolgod. Anyukád nem volt valami nyugodt. Sok szerencsét!-kacsintott rám, de ezt mind olyan gúnyosan tette...
-Nem kérdeztem, de köszönöm. Higyje el kimagyarázok én mindent. Csak vigyázzon nehogy valamit túl magyarázzak...- gondoltam ha ő ilyen velem én is lehetek vele szemben ilyen gúnyos.
-Ezt most hogy érted?- kérdezte furcsán, de láttam szemében a bizonytalanságot is.
-Tudom én azt. De mondjuk furcsa hogy egy orvos még fél 9-kór nincsen bent. Jajj csak nincs rosszul? Vagy talán van itthon valaki? Aki ápolja? Vagy egyszerűen nem is beteg?? Hjajj én úgy sajnálom! De azért ugye az rémlik, hogy az én apám az igazgatóhelyettes?! Hát... úgy érzem ha hazamegyek egyébként is kapnék otthon agymosást. (Ez így szokott lenni, nekem ma annyi, jajj) Szóval lehet, hogy lesz egy kis érdekes mondani valóm apukámnak  Dr.Kiss Tiborról! De persze ahogyan az előbb mondta ez már az én bajom. Ezzel egyetértek. Tudja mit megyek inkább gyalog, olyan szép az idő!!!
-Nem mered megtenni!-mondta nekem szinte már fenyegetően.
-Oh, én?! Dehogynem!-mondtam csak úgy fél vállról és indultam a kijárathoz, hiszen nem volt már keresni valóm semmi már itt. Ekkor történt az amitől tényleg bepánikoltam. Az ajtó kattant egyet. A villany leoltódott. Sötét volt mindenhol. Egyedül a nappali ablakában láttam a kissé kibújó napot szürke felhők közül. Közben zuhogott az eső, monoton hangja pedig csak még inkább ijesztővé tette a helyzetet.

12. rész

Nos akkor a mai nap:
Amikor felkeltem egyből görcsbe rándult a gyomrom ahogy eszembe jutott, hogy ma mi lesz.
Felöltöztem, reggeliztem, de ez nem lényeges.
Hamar eljött a fél kettő, majd a 2. Már sietnem kellet, hogy elérjem a buszt. Közben Hannával találkoztam. Amikor a parkba értünk már láttam Biát, ekkor Hanna feltette a kapucniját, és csak úgy sunyi módon járkált, hol el tűnt a szemem elől, hol feltűnt. Igazából miközben beszéltem Biával, néha majdnem felröhögtem Hannán amikor ott cikázott le fel a parkban.
Hát akkor a beszélgetés: Kb. így zajlott:
-Szia Kitti! De örülök, hogy eljöttél.
-Helló
-Nem ülünk le?
-Jó nekem így állva is.
-Oké. Szóval, hát azért akartam, hogy találkozzunk, mert.......... öhm így jobban megtudjuk beszélni a történteket.
-Igen? A történteket?
-Igen, azt.
-Na jó akkor vázolom neked a történteket: Volt egy legjobb barátnőm. Én neki elmondtam a legnagyobb titkaimat is, azt is, hogy ki tetszik nekem. Igen erre ő? Elkezdett járni ezzel a sráccal. Ja és nem szólt nekem. De ezek után még a Facebookra feltesz egy olyan képet amit a Googleről töltött le ésssss hogy fokozzam az izgalmat, még bejelölt a képen engem meg ŐT! a srácot.
Tudod Bia ha ezt egy teljesen idegennek elmondanám, tudod mit szólna? Hogy ez a lány egy bunkó, és akkor még keveset is mondana. Hm? Van még valami hozzáfűzni valód?
-Nincs.
-Én is így gondoltam.
-De...
-Nincs de!!!! Egy okot/dolgot mondj ami nem igaz!!!
-A kép.
-Ja, hogy nem te tetted fel. Pffff. erre mit mondjak???
-De Kitti én megértem, meg minden. De ha egyszerűen feltörték a facemet mit csináljak?
-Tudod semmit már semmit, illetve. Bizonyítsd be, hogy nem te irkálsz és nem te raktad fel a képet!
-Figyelj. Én nem tudom te ezt hogy gondoltad. Hogy szerezzek bizonyítékot?
-Az már nem az én gondom, nem érdekel. Oldd meg!
-Nagyon megváltoztál Kitti! (már ilyenkor pityergett)
-Mégis mit vártál?!? Majd a karjaidba borulok és sírva mondjam, hogy drága Bia én nem haragszom! De haragszom, de gondolom ezt észre vetted.
-Észre.
-Szuper! Akkor minden meg beszéltünk? És halkan megjegyzem, totál elkenődött a sminked!
-Öhm nem érdekel. Most nem.
-Nekem mind1. Én szóltam.
Egy darabig csöndben álltunk, csak Bia szuszogását hallgattuk.
-Na jó én léptem. Borzasztó jót beszéltünk. Szia.
-Ne ne. Ne menj még. Kérlek. Beszéljünk még.
-Miről? Mond valamit ami érdekelne! Áááá vagy úgy. Szóval azt várod, hogy megkérdezzem:  Jól meg vagytok Gerivel? Jó megkérdezem: Jól meg vagytok Gerivel?
-Kitti!
-Igen?
-Szakítottunk. (Na ezt nem gondoltam)
-Szuper. Most mit csináljak?
-Miattad szakítottam vele! Szerinted miért tettem?
-Miattam?
-Igen.
-Hát nem kellet volna. Nyugodtan lubickolhattál volna a rózsaszín felhőcskédben
-Nem Kitti. Nem igazán így volt.
-Nem érdekel, hogy hogy volt, mint ahogy téged sem érdekelt, hogy velem mi van. Na hát ilyen az élet, pofonokkal jár!
Ezzel elmentem.
Majd a sarkon találkoztam Hannával.
-Na mi volt?
-Semmi.
-Azt a nagy semmit beszéltétek negyed óráig?
-Hát nem. De itt van hallgasd meg!
-Mit? Mi van? Te felvetted?
-Ahha amikor odamentem hozzá, akkor beindítottam a hangrögzítőt. Miután elköszöntem meg leállítottam. Na milyen vagyok?
-Őrült.
-Köszönöm. Na beugrunk valahova enni?
-Hát ez hülye kérdés volt. Persze.
Úgyhogy beugrottunk a közeli Mekibe, és meguzsonnáztunk. :)
Hát ennyi volt a mai nap. A mai napot már csak tanulással töltöttem, ami számomra nagyon megfeszítő munka volt. De hát muszáj.
Holnap hétfő, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a hangulat az osztályban egyrészt a fotó miatt, amit szinte mindenki látta, másrészt, hogy ki mit gondol.
A hétfőt elég érdekesnek/furcsának gondoltam. Nem tévedtem.

11.rész

Mire felébredtem dél volt. Na igen kb. éjszaka 1 óráig fent voltam! Megnéztem a telefonomat. 8 új üzenetem érkezett: 

7 új üzenet Biától

1 új üzenet Geritől

Persze egyből Geri üzenetére kattintottam. Annyi állt benne, hogy ő sajnálja, és nem tudja, hogy miért csinálta ezt Bia, de mindenesetre ne haragudjak rá. Ő sem érti...

Na hát szóval kb. ennyit írt. Őszintén, ettől nem lett jobb kedvem. 

Akkor hát lássuk Bia üzeneteit! 

Na hát köszi! Nem bírtam ki. Tudom szemtelen vagyok, de hát na. Megnéztem. 

Az az igazság, hogy ezzel én nem lettem előrébb, ebből még mindig az derül ki, hogy ő rakta fel. De azért ez Bia javára szolgáljon, hogy nem mindenkinek adná meg valaki a jelszavát egy másik embernek. Oké, hogy a "legjobb" barátnője vagyok/voltam (nem tudom), szóval én ha a régebbi időket nézzük akkor se adtam, volna meg neki a jelszavamat. Bizalom, ide vagy oda. Ehhez azért kellet mersz. Mikor felmentem a Facebookra persze online volt Geri és Bia is. Nekem még most esett le, hogy hogy lehet, hogy eddig nem láttam Bia/Geri oldalán a Kapcsolatban szócskát?! Na jó mondjuk Gerinél nem lepődök meg annyira, de hát Biánál. Hát na! 

Mind a ketten rám írtak. Nem igazán reagáltam egyik üzire se. DE! 

Bia azt írta, hogy találkozzunk holnap a közeli, Kőszegi Parkban. Utána írta, hogy ő megérti, ha haragszok, nem válaszolok neki. Végül annyit írtam neki: Ok. holnap 2-kor. 

Erre gondolom nagyon meglepődött mert ezt írta: Köszönöm! Mindent megteszek a kettőnk kapcsolatáért. <3 

Geri is írt: De csak annyit: Megkaptad az SMS-emet? 

Én: Igen. 

Geri: Akk jó.

Ennyi, hát nem volt miről beszélnünk. Gondolom ő is elég kellemetlenül érzi magát. Bár egyszer még 5.-ben megkérdezte, hogy járnék-e vele?! Uhh hát akkor nem tudtam mit mondani. Csak annyit: én még nem szeretnék senkivel. Elfogadta. 

Lehet, hogy eszébe jutott ez is. Mind1. 

A lényeg, holnap találkozóm van Biával. Ajajjj. Legalább az idő szép lesz! :) 

Valakivel meg kellet ezt beszélnem. Hanna. S.O.S. 

Telefonon beszélgettünk úgy 1 órát kb. Jól esett vele beszélnem, megnyugtat. Azt mondta ő ott lesz majd a parkban, csak messzebb. Hát jó. Ez érdekes lesz. De valamiért nagyon verdes a szívem, ezt csak nagy izgalmaknál szokta. De most nincs nagy izgalom!!! Nem értem. Majd holnap megtudom, de eddig nem nagy reményekkel nézek a holnapnak. De holnap: Új nap, új esélyek. Nem tudom, hogy ez az esély szó most alkalmas-e Biára. Ma holnap minden elválik. 

Holnap. Holnap. Holnap........

10. rész

Amikor leszaladtam azt láttam amire gondoltam....
Az hogy mire gondoltam?
Ezekből raktam össze:
                       - a sírás: először nem tűnt fel, de majd mikor már vagy ezredjére játszódott le a fejemben ez a jelenet. Rájöttem. Anya.
                       -Nagyon ismerős volt ez név. -Fekete szív-
                        Amint így gondolkodtam eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős ez a név.
                        Még 2.-ban volt egy olyan házi feladatunk az osztálynak, hogy már nem emlékszem milyen alkalomból, de kellett írnunk egy olyan fogalmazást amiben valamilyen dráma, vagy szomorúság volt. Hanna ezt a címet adta művének: Fekete szív. Maga a történet is hasonló volt a mi balesetünkhöz. Abban az időben még többet sírtam, mint úgy általában. Néha a suliban is elsírtam magam. Ilyenkor Hanna jeges tekintettel nézett rám. Mindig azt hittem haragszik rám. És igen. Mert még 1. osztályban nem Biával hanem Hannával voltunk legjobb barátnők. Aztán 2.-ban egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mindig kérdezgettem tőle, hogy megbántottam-e vagy mi a baja. Azt mondta: Majd egyszer rájövök.
Rájöttem................  Ő végig tudott Rékáról. Hogy hogyan?!?!?! A mai nappal van kapcsolatban.
Illetve nem is neki, hanem az apukájának van köze ehhez.
Amikor Párizsban megtörtént a baleset, akkor mondtam, hogy odaugrott egy orvos segíteni. Az az orvos Hanna apukája volt. Hanna is ott volt. És látott mindent. Körülbelül ő is így belebetegedett, mint én, de ő úgy hogy nem volt semmi köze Rékához. Neki teljesen idegenek voltunk. Csak ami ott történt................. Hát egy átlagos szemtanúnak sem könnyű feldolgozni. Akkor még párszor találkozgattunk, mert Hanna anyukája magyar nő, így megértettük egymást.
Mikor iskolába kerültünk, már nem emlékeztünk egymásra, csak az első szülői értekezleten a szüleink egymásra ismertek. Nem tudom, hogy Hannának elmondták, ki vagyok, vagy ő jött rá, bár ezt nem hiszem. De mindegy, mert nem ez a lényeg.
Most, hogy már mindent elmondtak nekem, már tudom valamikor 7. osztályban akartak elmondni.
Hogy miért írta nekem az Sms-t? És hogy miért suttogott a telefonba mikor kb 20 m-re voltunk egymástól?
Nem tudom, ő se tudja.
Kicsit megnyugodott a szívem, mikor így minden kiderült.
DE! 1. dolod még mindig nagyon nyomasztott: A Facebookon az a kép.
Szóltam Hannának. Felmentünk a szobámba. Elmeséltem neki mindent, tudom ő tud értetten gondolkodni.
Mire mindent kibeszéltünk abban egyeztünk meg, hogy felhívja vagy ír Biának. Végül az utóbbi lett.
Nem volt online. Úgyhogy maradt az Sms.

Na hát akkor ennyi. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt kimagyarázni.....

Hát majd holnap. Hanna nem aludt itt, sajnos. Ő nem az a csajos éjszakázós, bulis csaj. Nem baj legalább neki kiönthettem a szívemet. 

Amikor elment valahogy olyan jó érzés fogott el. Hanna elég "jókat" mondott, legalábbis nekem jól esett nagyon!!! Igen Biára mondott egy-két cifra szókapcsolatot. :) Na mondjuk ezt egy normális körben nem hagytam volna, na de így, mondjuk ki Bia megérdemelte. Kár, hogy ő nem hallotta.

Nos, így hogy már nem küszködök síró-rohamokkal visszanyertem a régi énemet. Betettem egy jó filmet, pop-cornt csináltam. Ennyi :) Csináltam magamnak egy klassz estét.  

Na igen, de azt az apró részletet nem hagyom ki, hogy a film közben kaptam egy Sms-t. 

Áááááá, bennem volt ez a viszzaírhatnék vágy, de nem gondoltam, hagy várja csak a válaszom. És nem érdekelsz Kis Bianka. Nem. Legalábbis ezt próbálom magamnak bebeszélni. 

9. rész

Először is bemutatok még eddig nem ismert és a történetben nem szereplő emberkét:

                                                                      Kovács Panna

Panni: Hanna unokatesója, de ki nem állhatják egymást. 

Kedvenc szín: nincs, csak az a lényeg, hogy MINDENEN legyen valami minta. Pl.: pötty,

csík, virág.........bármi

Kedvenc előadó/kedvenc szám: Macklemore

Ami mindig nálam van: körömlakk, szájfény. 

Jellemzője: Általában halk csaj, van egy barátja kivel már 5. óta együtt járnak.

Gyönyörű kék szeme van! :)))) Még alsóban néha a fiúk csúfolták bekékültnek. 

Na mondjuk azért ez csúnya volt tőlük. 

Ha nekem van valami problémám, mindig fordulhatok hozzá. 

Ugye halk azt mondtam. Na igen. Egyetlen egyszer volt olyan, hogy nagyon kikelt magából. De az is olyan aranyos volt, mert Nádiért (a fiúja) tette. Ugyanis egy csaj az á-ból nagyon rámászott (nem szó szeint, bár.....) Nádira. Amikor ezt meglátta Panni, hát......nagyon ideges lett. De akkor még nagyon finoman fogalmaztam. 

 Pofon húzta a csajt, majd úgy ordított rá, hogy még maga is meglepődött, nem hogy mi. 

Úgy hogy Panni ilyen. :)

Pataki Nádor

Kedvenc szín: ez egy csajos kérdés xdddd

passz. Tán hupikék. 

Kedvenc előadó/kedvenc szám: Calvin Harris. és a 6.

Mármint szám: 6. :P

jaaaaaaa. hogy nem így :PPPPPP

Nem tom. Vannak jó számoook.....

Ami mindig nálam van: Panni és a haverjaim.

Jellemzője: nem NAGY menő, csak kicsi :D 

Nem. egy olyan átlagos, jófej srác. 

Kitartanak egymás mellet mindig Pannival. És nagyon cukik így együtt! 

Nos ami a Facebookon fogadott....... Egy kép. Amit Bia tett fel. Mégpedig egy csaj és egy srác átölelve csókolóznak. Az arcuk nem látszik. Valahol talán egy dombon vagy hegyen állhatnak. És kik vannak bejelölve? Geri és én?!?!?!?!?? Igen. Még ez nem is zavarna annyira ha,
                                                                        1. nem a (volt) legjobb barátnőm tette volna fel ezt a képet
                                                                        2. és ha nem hasonlítana ránk megszólalásig.......
Én erre nem tudok mit szólni. Biát letiltottam. De még az előtt megnéztem, hogy milyen kommentek érkeztek. És hát. Na ezért ez elég durva. Ha úgy lenne mint ahogy a kép mutatja akkor azt mondom, hogy rendben, mármint ha járnánk. Na de így?!?!?
Szóval a következő kommentek érkeztek:

Helyi Tami <333: Ohoo. Ez meglepett tesó. Szólhattál volna......
Helyi Tami <333: Sok boldogságot!!!! <3
Déri Hanna: ?????????????????????????????? öhm. ok.
Csúcs Máté: Héjjj haver. Aztán kiélvezni :P

Na hát ennyi. Csúcs Máté. Mintha 8.-os lenne a sulinkba. De nem ez a lényeg.

Kikapcsoltam a gépem. És.....................sírtam. Hogy árulhat el valakit ennyire a legjobb barátnőjének gondolt valaki. Bia. Brrrrrrrr. Kiráz a hideg ha erre a névre gondolok.
Ahogy így elmélkedek egyszer csak csörög a telóm. Ki kíváncsi rám? Sok időbe telt mire lemásztam az ágyamról. De az illető aki hívott elég kitartó volt, úgy hogy mire megtaláltam a telefonomat már 3-szor hívott. -Ismeretlen- Elsőnek Bia jutott az eszembe. Nem tudtam, vegyem-e fel vagy ne. Á egye fene felvettem.
Nem szólt bele senki. Csak szuszogást hallotam, meg egy kis idő múlva sírást.Nagyon megijedtem.
-Halló?!?!?!?! Van itt valaki?-éreztem a hangomon, hogy nagyon remeg.
-Fekete Szív-szólt egy idegen rideg hang.
-Ki maga? Mit akar tőlem?
-Fekete szív- ismételte meg.
-ÉRTETTEM.- mást nem tudtam kinyögni magamból. Ki ez? És mit akar?
-Fekete szív- Még mindig csak ezt ismételgeti ez a bizonyos hang............de most már sokkal keservesebb
volt ez a mondata.
Megszakadt a vonal.
Visszafeküdtem az ágyamra, sírni akartam, de valahogy nem tudtam. Szerintem kiszáradtak a könnycsatornáim.
És ekkor........................................
Nem, ez nem lehet. Síkítottam.
Leszaladtam a lépcsőn a nappaliba. Is igen jól éreztem.

7. rész

Bia itt aludt nálunk. Majd valamikor fél 11-kor keltünk fel. Megreggeliztünk, illetve megebédeltünk. Gondolkoztunk, hogy mit  csináljunk. Végül megállapodtunk egy egyszerű (de nagyszerű) programnál. Elmentünk shoppingolni!!!! Már úgy is kiakartam beszélni valamivel ez a Geris ügyet. Itt volt az idő.
Geri.......furcsa téma.
De úgy gondoltuk, hagyjuk a fiúkat, nem érdekelnek most minket. CSAK! csajos témával kapcsolatosan foguk beszélni. Csak nekem valami nagyon gyanús volt, Bia miért terel ennyire? Csak nincs neki is valami ilyesmi ügye? Nem bírtam ki, megkérdeztem.
-Bia!
-Hm?
-Miért terelsz ennyire?
-Mit? Miről?
-A fiúkról.
-Nem terelek. Csak úgy gondolom, most ne erről beszéljünk. Ok?
-Háááát. Akkor mikor? Tegnap is ugyanígy volt. Szóval ki a szerencsés?
-Ahj. Geri
-Mi vaaan? Na ne szívass már.
- Nem szívatlak. Bocs
-Ah. De miért nem mondtad?
-Szerinted. Nem akartam ezt.
-Mi?
-Hogy kiderüljön..........
-Mi?
-Hagyjuk.
-Nem.Nem hagyjuk.
-Ó nézd milyen király ez a ruha. Neked biztos jól állna.
-Ne terelj Bia!
-Na nem próbálod fel?
-Bia!!!
-Biztos?
-Kis Bianka!
-Járunk.
-Aha tényleg jó. Mi?
-Öhm. Hmm. Öööö.
-De. Na ne. Hogy lehettél velem ilyen?
-Ahj. Ne haragudj.
-Mi. Persze, ne. Hogyne.Csak míg én álmodozok, meg minden addig te röhögsz a markodba. Köszönöm!
És akkor elrohantam a bolt elől. Hallottam, hogy Bia még kiabál utánam, hogy várjam meg, mert ő nem úgy gondolta meg. Bla-bla-bla.
Felpattantam a buszomra, a buszon még próbáltam visszatartani könnyeimet. De nem volt könnyű és nem is sikerült. Úgyhogy ahogy hazaértem folytattam a bőgést. Jó program volt. Bezárkóztam a szobámba, ölembe vettem a laptopomat, hátha az majd felvidít, gondoltam biztos lesz majd valami jó dolog amin nevethettem volna, vagy áááááááá. Az a lényeg, hogy nagyon nem az fogadott, amit vártam............
Nem tudok mit szólni hozzá. Még egy nagy KÖSZÖNÖM! <3

6.rész

A kórházban vagyok. Elájultam. De klassz. Odáig voltam magamnál amíg megkaptam az SMS-t és elkezdtem sírni. Utána a padon elájultam, és pont erre jött nagy mázlimra Geri.
Vele voltam kettesben a kórházban is. Beszélgettünk és én közbe rájöttem, hogy milyen kedves és helyes fiú. Na de ez még titok. :)
Amikor bejött a doktornő, oda lépett Geri, hogy mi történt velem. Persze mikor megkérdezte tőlem a doktornő, hogy minek a hatására ájultam el. Hát....most erre mit lehet mondani? Ööö. van Egy FEKETE SZÍV. Akit én nem tudok, hogy ki. Hát nem mondtam semmit. Csak annyi jutott eszembe, hogy női ügyek.
Erre csak annyit mondott, biztos az okozta. :) Ezzel a dolog el volt intézve. Adtak nekem valami gyógyszert amit egy héten át szednem kell. Hát jó.
Aztán Geri hazavitt. Még beszélgettünk egy kicsit, majd felhívtam hozzánk egy narancslére. Azt mondta most mennie kell edzésre. :D
Felrohantam a szobámba. Egyből bekapcsoltam a laptopomat. Felmentem Facebookra. Oh szerencsére online volt. Egyből ráírtam:
Na. Most már ő is tudja. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz hétfőn. Beszélünk-e, vagy, háááát egyáltalán, hogy lesz-e közünk valami.

Na kössz. Erre lelépett, pedig éppen most kezdtem belejönni a téma mesélésébe. 

Ekkor csöngettek. Bia volt itt. :P

De örültem neki! És akkor elmeséltem neki mindent szóról-szóra. Persze kihagytam az Sms-es részt. 

Fél 2-ig beszélgettünk, meg Tv-ztünk és ettünk. 

Ha csak az estét nézzük Biával az nagyon jó volt. Csajos este. Csak háát. a délután és Geri. Nem tudom hova tenni. 

5. rész

Mai dátum: dec.4.

Éppen hazafelé bandukolok az utcán mikor rezeg a telefonom. Előkapom, SMS-em érkezett. Ismeretlen szám.

El állt a szám. Ismerte Rékát???? De ki ő? Fekete szív? Mit jelentsen ez?
Leültem egy padra és sírtam, csak sírtam. Mikor megfogta valaki a vállamat....

4.rész

2. bejegyzés

-Tudom nagyon szomorúra sikerült az első rész, de igyekszem, hogy egy kicsit vidámabb legyen. Úgy gondoltam az elején elmondom Kitti élete történetét.-

Nos, igen. Ezt történt Rékával. Ez az a dolog ami örök életemet megpecsételte.
Senki nem tudja. Az osztályban azt tudják, egyke vagyok. Igen, most már.

Én: 7.-es vagyok. A Tőr Ádám Általános Iskolába járok, Pesten. Sok haverom van. Vannak köztük lányok és fiúk is. Bemutatom őket:

                                                                  Kis Bianka ( Bia)

4. óta legjobb barátnőm. Sok mindenben hasonlítunk, sok mindenbe nem.
Jellemzője: szőke haj, ha az aulában meglát az ember egy lányt aki táncol, az ő. :D
Mindene: a tánc!!!
Kedvenc szín: Rózsaszín, fehér és a virág minta.
Kedvenc előadók: Konkrétan nincs, mindig olyan zene amire egy nagyon jót lehet táncolni.
Kedvenc szám: szintúgy mint az előadónál. :)
Ami mindig nálam van: a virágos Converse táskám
Legfontosabb dolog az életemben: BB. Barátaim és a Bátyám, az őrült bátyám: Dani




                                                                 Martonfalvy Csenge

Csenge. Pfuuu. na ez is egy hosszú sztori. Csengével a suliban nem sokat beszélek. De miután hazamegyek valahogy megváltozik a helyzet. Amikor valamilyen bajom van mindig őt hívom segítségnek. A barátnőm, persze, de még sem olyan, közel sem olyan, mint Bia. Bia olyan játékos, míg hát........ Csenge olyan érett, komoly lány. Vele lehet értelmesen beszélni, na de hát Biával. háááát. nem igazán. Ő mindenből poént csinál.
Kedvenc színe: Mivel hippi ezért mindent szeret. Igazából furcsa, hogy a ruhájaiból az tükröződik, hogy ő egy vidám, örökké nevetős csaj. De nem. Persze sokat nevet meg mosolyog, de azért még sem annyit.
Kedvenc előadó: Ke$ha
Kedvenc szám: Ke$ha: Timber és a Blow
Ami mindig nálam van: hajcsatok és hajlakk. MINDIG fonatban hordja a haját.
Legfontosabb dolog az életemben: 1. a húgom: Viki, aki még csak 5 éves. :)
                                                     2. a család, barátok, és a tanulás, NEM stréber, csak fontos neki a továbbtanulás.


                                                                      Helyi Tamara

Kedvenc szín: Kék, fekete
Kedvenc előadó: Korn, Avril Lavigne, RHCP
Kedvenc szám: most éppen, Avril Lavigne: Skater Boy
Ami mindig nálam van: baseball sapi, amit Geritől kaptam :D
Jellemzője: ő egy laza csaj, nem érdekli a suli, csak a gördeszkázás...

                                                                      Helyi Gergő

Kedvenc szín: szürke, kék
Kedvenc előadó: KORN!!!!!!
Kedvenc szám: Korn: Word up!
Ami mindig nálam van: nővérem, Tami. Nem, ez vicc. Mi az ami nálam van? Körömlakk xddd. Mondaná egy lány. :D Ami nálam van: A telóm. Mert én egy V.I.P vagyok, és így mindig elérhető vagyok
Jellemzője: a nagymenő. Bakancsban pocsolyában ugrálva 100%-osan felismerhető :)))
Legfontosabb az életemben: csajok *-*

3.rész

Az 1. bejegyzés:

A történet

Kezdjünk mindent a legelején. Helyszín Párizs. A családi nyaralás közepe. Még csak 3 éves voltam. Illetve voltunk. Volt egy ikrem, aki most már nincs. Könnyekkel küszködve gondolok erre az időre. Rég volt, nagyon rég. Senki se tudja az igazságot, csak a család.
Szóval. A család éppen a Lourve előtt áll, várunk. Még rengeteg időnk volt. Még volt 20 perc a múzeum kapunyitása előtt. Kis gyermekként mindig a játékkal foglalkoztam, most is. Szép nagy tér volt, gondoltam itt éppen jó lenne fogócskázni. Igen jó lett volna.........Rávettem az ikremet, Rékát, hogy játszunk. Anyáék nem engedték, de gondoltam milyen jó lenne. Réka mindig a jó kislány volt. Én mindig rosszabb voltam. Most is elszaladtam. Kiáltottam Rékának, jöjjön utánam. Nem akart, játszani velem. Szerintem benne lett volna a játékunkba, de mivel anyáék azt mondták, hogy "Ne", igy nem jött. Ha most visszagondolok....igen nem kellet volna......de ha most visszatekerhetném az időt, mindent máshogy csinálnék. MINDENT!
Rékát elkezdtem csúfolni, azért mert nem mert utánam szaladni. Végül addig bántogattam míg végül elszaladt!
Nem kellet volna.
Pont az következett be amiért anyáék nem akarták engedni a szaladgálást. A sok autó miatt.
Igen ez történt. Egy autó elütötte a húgomat. Istenem!!!! Magamat okoltam akkor is és a mai napig magamat érzem hibásnak. Iszonyatosan éreztem magam.
Amikor megtörtént a baj, szaladtunk volna a kórházba, de nem tudtunk. Sosem jártunk Párizsban. Nem tudtunk semmit, hogy mi merre található. Ott maradtunk. Sok ember odasietett és volt köztük egy orvos is. Szerencsére. De ez már nem tudott semmi se segíteni. Réka meghalt............
Az egész család gyászolt és gyászol a mai napig is. Minden nap amikor hazajövök a suliból, bemegyek a szobájába. Sírok, csak sírok. Nem tudom abba hagyni. Ennek már több mint 10 éve.
És akkor a szives karkötő. Na igen. Nekem kettő van. Sajnos.
Mikor megszülettünk apa vette ezt a két karkötőt.Még a kórházban voltunk anyával, mikor behozta. Azt beszélték meg, hogy a 10. szülinapunkra kapjuk majd meg. Én megkaptam, de Réka nem. Az övé az asztalán van. Minden nap megfogom. Istenem, soha soha nem fogom megbocsájtani ezt magamnak.....

2. rész.

Egy másik főszereplő:
                                                                     Déri Hanna

Kedvenc szín: Fekete-fehér
Kedvenc előadó: Madonna, Britney Spears
Kedvenc szám: ohhh. sok vaaaan
Ami mindig nálam van: Az ESZEM. :) én legalább rendelkezem azzal.

Jellemzője: sokszor flegma, lekezelő csaj. Jelmondata: vagy velem vagy ellenem! Mindene a divat és a szépségápolás. Facebook *-* egész nap. Ezerrel. Egész nap online!
Legfontosabb az életében: változik. na jo nem. Van egy dolog. De nem tudja senki ~Fekete szív~

1. rész

Sziasztok!

Először is szeretném bemutatni a szereplőket!

                                                                  Név: Fehér Kitti

Kedvenc szín: minden ami jól áll a szeméhez
Kedvenc előadó: Avril Lavigne
Kedvenc szám: Rock and Roll
Ami mindig nálam van: Iphone, Szives karkötő

Jellemzője: Kívül mindig vidámnak mutatja magát, sportos alkat, mindig benne van bármilyen hülyeségben is, bármiről is van szó. De belül teljesen más. Örök életét megpecsételte egy bizonyos dolog.....................
Legfontosabb dolog az életében: az akit elvesztett ÖRÖKRE.