15.rész

Ott álltam az ajtónkban, kezemben a levéllel. Végül nekikezdtem:

Kedves Kitti!                                                                                                                                  Az elmúlt napokban tudom nem éppen volt felhőtlen a kapcsolatunk. De szeretnék úgy              elmenni, hogy tudd nekem nagyon fontos voltál, és az is maradsz. Nem szeretnék haraggal        elválni. Mindent töröltem, hogy eltudjatok felejteni, mintha nem is lettem volna. Nem tudja          senki, hogy hova megyek, majd megtudjátok időben. 

                                                                  °°~ °° Ég Veled: Bia.°°~°°

Első kérdés mely megfogalmazódott bennem, hogy hova mehet.
Ledőltem az ágyamra és gondolkoztam. Eszembe jutott minden emlék, mint például még kisebb korunkban, alsóban az osztálybulik. Karácsonyi buli, farsangi buli. Ekkor bekapcsoltam a gépem, mert emlékeztem, hogy vannak régi videóim. Meg is találtam ezeket. Az akkori nagy slágerekre táncoltunk, voltak különféle versenyek is. Az egyik nagyon tetszett: táncverseny volt újságpapíron, mikor egyre kisebbre kell hajtogatni a papírt. Végül az én hátamon volt Bia és úgy próbáltam táncolni. A végén egy nagyot estünk. Nagyot nevettünk. Ezt még most is megmosolyogtam. Egy következő videón a lányok tánca volt. Emlékszem feladatunk volt nekünk is és a fiúknak is egy-egy külön táncot kitalálnunk. Nagyon jó volt! A fiúk egy jellegzetes laza táncot adtak elő míg mi egy kecses mozdulatsorból állót. Azt hiszem ez 5.-ben volt. Most az 1.-ős videónk következett itt az elsős-avató volt. Milyen aranyosak voltunk. Annyira megváltoztunk és nem csak külsőleg hanem belsőleg is éppúgy. Videókból ennyi volt, illetve még egy összevágás volt az első 5 évünkről. Az is nagyon aranyos videó volt. És akkor a képek. Volt vagy 30 darab az elsős farsangról, vagy 80-90 darab az osztálykirándulásról ami az Állatkertben volt, másodikos évnyitó, ahol páran mondtunk az osztályból verset... és így tovább, rengeteg kép. A végére már teljesen elfáradtam. Tovább néztem a képeket. Ekkor hallottam, hogy csörren a zár, anya jött haza. Lehivatott majd elkezdte a mondandóját.
-Sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszel.. Én mindig egy becsületes lánynak neveltelek. Az, hogy meglógsz a suliból az egyik legszégyenletesebb dolog amit egy tanuló megtehet. Már csak arra vagyok kíváncsi vajon mi lehetett olyan nagyon fontos? Elfelejtettél tanulni? Nem! Ezt nem mondhatod mert ma délután bementem az osztályfőnöködhöz. Ő pedig tudja, ha nagy témazárókat írtok. Ma nem volt egy sem! Válaszolj hát, hogy hol voltál ma!!!
-Én csak Bia miatt jöttem el...-válaszoltam remegő hangon.
-Bia miatt ez érdekes. Hiszen ő ma volt iskolában!
-Micsoda?! Ő ma nem ment, ezért is jöttem el mert tudtam, hogy...-nem tudtam végig mondani mert anya közbe vágott, pontosabban pofon vágott.
-Már megint hazudsz mondjad? Hol tanultad ezt a viselkedést? Én szégyeltem ezt a viselkedést helyetted! Mert gondolom téged egyáltalán nem izgat, hogy a tanárok, hogy néznek rád. Azt is tudom, hogy a portásnak is hazudtál, és még engem is belekevertél! Látod testvéred, Réka sosem tett volna ilyet, ha szegény drágám még élne. De volt egy olyan önző testvére, hogy elvesztettük őt miattad! Te vagy érte a felelős!
-Én?! De..hát. Tudod, hogy véletlen baleset volt...nem én..-vágtam közbe remegő hangon.
-Még bele is szólsz? Ellenzed? Te is jól tudod, hogy ez mind a te hibád! Ki másé lett volna. És hogy miért mondtuk azt a rendőröknek, hogy véletlen volt? Mert nem akartuk, hogy téged okoljanak, mert ezáltal mi kerültünk volna bajba! De több eszünk volt annál, hogy megmondjuk ki volt igazából a hibás! De tudd én ezt soha nem felejtem el. Örökre utálni foglak, és a mai esettel csak megbizonyosodtam róla, hogy te voltál a selejtes. Mennyivel szebb életünk lenne ha Réka élne és ő lenne itt most. Te egy haszontalan, önző és semmirekellő ember vagy!-ezzel elviharzott. Levegő után kapni is alig tudtam.
Eddig mindig én okoltam magamat a baleset miatt és ő nyugtatott, hogy én nem tehetek semmiről. Nem tudom, hogy mi történt, de nagyon szíven ütött és kimondhatatlanul fáj...