2014. február 5., szerda

3.rész

Az 1. bejegyzés:

A történet

Kezdjünk mindent a legelején. Helyszín Párizs. A családi nyaralás közepe. Még csak 3 éves voltam. Illetve voltunk. Volt egy ikrem, aki most már nincs. Könnyekkel küszködve gondolok erre az időre. Rég volt, nagyon rég. Senki se tudja az igazságot, csak a család.
Szóval. A család éppen a Lourve előtt áll, várunk. Még rengeteg időnk volt. Még volt 20 perc a múzeum kapunyitása előtt. Kis gyermekként mindig a játékkal foglalkoztam, most is. Szép nagy tér volt, gondoltam itt éppen jó lenne fogócskázni. Igen jó lett volna.........Rávettem az ikremet, Rékát, hogy játszunk. Anyáék nem engedték, de gondoltam milyen jó lenne. Réka mindig a jó kislány volt. Én mindig rosszabb voltam. Most is elszaladtam. Kiáltottam Rékának, jöjjön utánam. Nem akart, játszani velem. Szerintem benne lett volna a játékunkba, de mivel anyáék azt mondták, hogy "Ne", igy nem jött. Ha most visszagondolok....igen nem kellet volna......de ha most visszatekerhetném az időt, mindent máshogy csinálnék. MINDENT!
Rékát elkezdtem csúfolni, azért mert nem mert utánam szaladni. Végül addig bántogattam míg végül elszaladt!
Nem kellet volna.
Pont az következett be amiért anyáék nem akarták engedni a szaladgálást. A sok autó miatt.
Igen ez történt. Egy autó elütötte a húgomat. Istenem!!!! Magamat okoltam akkor is és a mai napig magamat érzem hibásnak. Iszonyatosan éreztem magam.
Amikor megtörtént a baj, szaladtunk volna a kórházba, de nem tudtunk. Sosem jártunk Párizsban. Nem tudtunk semmit, hogy mi merre található. Ott maradtunk. Sok ember odasietett és volt köztük egy orvos is. Szerencsére. De ez már nem tudott semmi se segíteni. Réka meghalt............
Az egész család gyászolt és gyászol a mai napig is. Minden nap amikor hazajövök a suliból, bemegyek a szobájába. Sírok, csak sírok. Nem tudom abba hagyni. Ennek már több mint 10 éve.
És akkor a szives karkötő. Na igen. Nekem kettő van. Sajnos.
Mikor megszülettünk apa vette ezt a két karkötőt.Még a kórházban voltunk anyával, mikor behozta. Azt beszélték meg, hogy a 10. szülinapunkra kapjuk majd meg. Én megkaptam, de Réka nem. Az övé az asztalán van. Minden nap megfogom. Istenem, soha soha nem fogom megbocsájtani ezt magamnak.....

3 megjegyzés: