10. rész

Amikor leszaladtam azt láttam amire gondoltam....
Az hogy mire gondoltam?
Ezekből raktam össze:
                       - a sírás: először nem tűnt fel, de majd mikor már vagy ezredjére játszódott le a fejemben ez a jelenet. Rájöttem. Anya.
                       -Nagyon ismerős volt ez név. -Fekete szív-
                        Amint így gondolkodtam eszembe jutott, hogy honnan volt olyan ismerős ez a név.
                        Még 2.-ban volt egy olyan házi feladatunk az osztálynak, hogy már nem emlékszem milyen alkalomból, de kellett írnunk egy olyan fogalmazást amiben valamilyen dráma, vagy szomorúság volt. Hanna ezt a címet adta művének: Fekete szív. Maga a történet is hasonló volt a mi balesetünkhöz. Abban az időben még többet sírtam, mint úgy általában. Néha a suliban is elsírtam magam. Ilyenkor Hanna jeges tekintettel nézett rám. Mindig azt hittem haragszik rám. És igen. Mert még 1. osztályban nem Biával hanem Hannával voltunk legjobb barátnők. Aztán 2.-ban egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Mindig kérdezgettem tőle, hogy megbántottam-e vagy mi a baja. Azt mondta: Majd egyszer rájövök.
Rájöttem................  Ő végig tudott Rékáról. Hogy hogyan?!?!?! A mai nappal van kapcsolatban.
Illetve nem is neki, hanem az apukájának van köze ehhez.
Amikor Párizsban megtörtént a baleset, akkor mondtam, hogy odaugrott egy orvos segíteni. Az az orvos Hanna apukája volt. Hanna is ott volt. És látott mindent. Körülbelül ő is így belebetegedett, mint én, de ő úgy hogy nem volt semmi köze Rékához. Neki teljesen idegenek voltunk. Csak ami ott történt................. Hát egy átlagos szemtanúnak sem könnyű feldolgozni. Akkor még párszor találkozgattunk, mert Hanna anyukája magyar nő, így megértettük egymást.
Mikor iskolába kerültünk, már nem emlékeztünk egymásra, csak az első szülői értekezleten a szüleink egymásra ismertek. Nem tudom, hogy Hannának elmondták, ki vagyok, vagy ő jött rá, bár ezt nem hiszem. De mindegy, mert nem ez a lényeg.
Most, hogy már mindent elmondtak nekem, már tudom valamikor 7. osztályban akartak elmondni.
Hogy miért írta nekem az Sms-t? És hogy miért suttogott a telefonba mikor kb 20 m-re voltunk egymástól?
Nem tudom, ő se tudja.
Kicsit megnyugodott a szívem, mikor így minden kiderült.
DE! 1. dolod még mindig nagyon nyomasztott: A Facebookon az a kép.
Szóltam Hannának. Felmentünk a szobámba. Elmeséltem neki mindent, tudom ő tud értetten gondolkodni.
Mire mindent kibeszéltünk abban egyeztünk meg, hogy felhívja vagy ír Biának. Végül az utóbbi lett.
Nem volt online. Úgyhogy maradt az Sms.

Na hát akkor ennyi. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogja ezt kimagyarázni.....

Hát majd holnap. Hanna nem aludt itt, sajnos. Ő nem az a csajos éjszakázós, bulis csaj. Nem baj legalább neki kiönthettem a szívemet. 

Amikor elment valahogy olyan jó érzés fogott el. Hanna elég "jókat" mondott, legalábbis nekem jól esett nagyon!!! Igen Biára mondott egy-két cifra szókapcsolatot. :) Na mondjuk ezt egy normális körben nem hagytam volna, na de így, mondjuk ki Bia megérdemelte. Kár, hogy ő nem hallotta.

Nos, így hogy már nem küszködök síró-rohamokkal visszanyertem a régi énemet. Betettem egy jó filmet, pop-cornt csináltam. Ennyi :) Csináltam magamnak egy klassz estét.  

Na igen, de azt az apró részletet nem hagyom ki, hogy a film közben kaptam egy Sms-t. 

Áááááá, bennem volt ez a viszzaírhatnék vágy, de nem gondoltam, hagy várja csak a válaszom. És nem érdekelsz Kis Bianka. Nem. Legalábbis ezt próbálom magamnak bebeszélni.